Igen, anno még ezt is lehetett: egy köztéri plakáton bemutatni, ahogy egy igen csak lezüllött és vélhetően alkoholfüggő cigány kisebbségi honfitársunk éppen meglopja a jómódban mulatozó fehér bőrű újgazdagokat, melyre csak a kutya figyel fel, és jó házőrzőhöz hűen, jól seggbe is harapja. 

Érdemes megfigyelni azokat az apró utalásokat, melyek együttes hatása fejti ki a reklám valódi erejét: egyrészt csak szegény és cigány lophat, még borotvára sincs pénze vagy éppen olyan igénytelen - szemben a mulatozó jónéppel, hogy tesz az íratlan etikettre és nem gondozza arcszőrét, mint ahogy szakadt ruhái is azt sugallják, ő bizony igencsak szegény ember, de fene az ízlését, tudja mi a jó, mert a dupla maláta sör a legjobb, így ő is csak azt lopja. Na kérem, itt az éles bizonyíték arra, hogy mindenkiben ott a jó ízlés, csak hagyni kell kibontakozni. A kalapos népek meg csak mulatozzanak, majd Buksi elintézi az elintézni valót. Vajon napjainkban hány fej hullana  porba egy ilyen plakát miatt? Költői kérdés volt...

Szegény Update Norbi felsikoltana, ha napjainkban próbálna népnevelni a Vacsorára fantázianevű plakát, mely nemes egyszerűséggel azért született, hogy "étkezzünk egészségesen". Még a nagy öregek emlékeznek arra, hogy tantermekben, várókban, nyilvános helyeken ilyen és ehhez hasonló plakátokon üzenték az elvtársaknak, hogyan tartsák megfelelően karban belső emésztőszerveiket, és ezzel együtt testüket, ahhoz, hogy jómunkásemberként helyt tudjanak állni a következő 5 éves terv kivitelezésében. 

Nosza, vacsorára mi dukált? Jó kis házi fasírt, csak úgy amerikaiasan két fél zsömle közé csapva, rá egy fonnyadt salátalevél, csak hogy jobban jöjjön az a hamburger feeling, de jó magyarhoz illően Piros Arany dukált a tetejére, nem is ketchup (phuj, imperialista találmány). Fojtós is lehetett az így elkészült szendvics, ezért mellé egy kupica tej alap. Gyengébb gyomrú egyének vizes kiflit majszoljanak Pannóniával (magyarok vagyunk, vagy mi?!) és egy fej retekkel. Tej itt is jár, hiszen a tej élet, erő, egészség - már akinek.

Drágáim, hihetetlen, de ez a Csemege plakát akár napjainkban is megállná a helyét, hiszen a "Nyaralás ABC-i" azóta mit sem változtak. Ha stílusos akarok maradni, mondhatnám, hogy a Scorpions sem húzta el a nótájukat (egy kis segítség: Wind of Change). Természetesen a plakát egy csapda (It's a trap!), hiszen a magyar tudta, hogy a legkevésbé sem hamvas popójú szexbombák fogják önfeledten kiszolgálni a viharvert pultoknál, a plakát alján elhelyezett német nyelvű csalogató árulkodik arról, kit is szeretnének megkopasztani. 

Nem kell messzire menni, elég eljutni a Balatonig, akár Balatonfűzfő vagy Balatonalmádi vagy Alsóőrs állomásig, ahol a csilli-villin felújított "belváros" szívében egy igazi, megkövült CBA található, igazi retro, '80-as évekbeli berendezéssel, azóta is a régi rendszerhez szocializálódott mufurc eladókkal és hangulattal. 

Ki ne emlékezne még arra, hogy milyen jó is volt anno a hiperek/szuperek előtti időkben a Csemegékben vásárolni, ahol a város apraja-nagyja megfordult. Ahol szépen, illedelmesen kellett az árut az eladótól kérned, jó polgártársként előre kifizetned, bízva abban, hogy az eladó, aki természetesen mindenekfelett állt, nem a legótvarabb krumplit pakolta a zacskóba. Hol volt még akkor kérem az a szokás, hogy mindent előre megtapogathatunk, megszagolhatunk, ne adj Isten, megkóstolhatunk?! A fenét, majd otthon! 

A Csemegék hangulata azóta visszahozhatatlan, ezért fogadjátok ezt a kis szösszenetet emlékeztetőül. Én pedig a ti emlékeitekre lennék kíváncsi!

Bizonyára minden 30-on túli retinájába és dobhártyájába égett az a bizonyos vicces reklám, amikor a felelőtlen autós későn eszmél rá, hogy biza' casco biztosítást szeretne kötni.

(ha nem, itt megnézheted)

Nos, a Casco jó is nekünk, kell is nekünk, mondhatjuk, így nincs is szüksége reklámra, eleink is megmondták: jó cégérnek nem kell reklám. Mindenesetre a '80-as években muszáj volt a magyar köznépet a casco használatára biztatni reklámmal, és jelen esetben poszterrel, szép lányokkal.

Kérem szépen, ez egy gyönyörű fotó - bár engem nem buzdít casco kötésére, de ma már tudjuk ez a marketing része, hogy a márkanév szépen belemásszon a fejünkbe - korhű dokumentum az 1980-as évek szépségideáljáról, sminkelési szokásairól és a szemöldök szedésének teljes hiányáról. Szép!

Ha eddig a szánk szélét nyalogattuk a Traubisoda plakátja miatt, az Olympos egyenesen az elemeinkbe vág! Igen, jól látjuk, legális "vizes pólós" versenyeket idéző fotók boríthatták el a városok falait, hirdető oszlopait a '80-as években, így kínozva a meggyötört jómunkásembereket, így frusztrálva a cekkert cipelő családanyákat egy-egy, robotban megfáradt nap után hazafelé menet.

A smink tökéletesen korhű, az erős árnyékolás, a szemöldökig felkúszó sötét árnyalatok, a fényes-vizes hatást fokozandó világos kiemelés és az erős arcpír e kor sajátossága. Erotikusan nyitott száj, nyilvánvalóan melltartó hiányát kihangsúlyozó ruhácska (ki tudja, hogy bugyi van-e), valamint a görög istennőket imitáló ruhavonal valamint szandál Olümposz-Olympos analógia erős bemutatására szolgál. 

Ki figyel itt fel a szerényen meghúzódó juice-ra a hölgy lábánál?

Traubisoda! Mi más lehetne, mint a természet ajándéka?! És most ne csak a hidegben duzzadó mellbimbókra tessenek gondolni...ejnye! Bár nem tudom, hogy van-e ember, aki ha ránéz erre a plakátra, annak rögtön nem szúr szemet a póló dombor mintázata. Hiába, no, ebben a korban még az számított fecskenadrágot feszítően izgalmasnak, ha a bikini alsóból gazdagon kiburjánzott a szőr.

Te térjünk a tárgyra, azaz a Traubi legendás poszterére. Személy szerint imádtam és imádom a Traubit! Anno teljesen jól megvoltam kóla nélkül is, mint ahogy ma is, de a Traubi hiánya pótolhatatlan lenne, ezért örülünk, hogy újra lehet kapni (vagy még mindig..nem is tudom). Pedig tudjuk, hogy buborékos szőlőlé..na és? A Kinsley meg a Canada Dry buborékos gyömbér, attól még finom.

Roppant bájos plakáttal van dolgunk, melynek ereje az üdén amatőr jellegében rejlik. Az enyhén bolyhos pamutpóló, a finoman feszülő farmernadrág, és az erotikus mozdulattal cigarettázást imitáló szívószál mind mind azt üzeni, a Traubival csupa móka és kacagás az élet!

Méret: 98x67 cm

Annak ellenére, hogy gyakorlatilag én nem iszom sört, baromira sajnálom, hogy ez a csodás kivitelezésű és - mondhatjuk - a leghazafiasabb sör már nem kapható.

Hiába tört a magaslatokba, a Szent István porter sör már a feledés homályába süllyedt, felváltotta a háború után a jó munkásembereknek való Kőbányai világos, nem kell ide flanc. Pedig micsoda stílus és elegancia! Ezzel a külsővel minimum szépségversenyt nyerne, de tuti, hogy a mai sörfelhozatalt is kenterbe verné. Ízre nem tudom milyen lehetett, de nem tök mindegy, ha ilyen mesés csomagolásban van?

Méret: 90x68 cm

Ej, de pajkos kis plakát! Öröm nézni ezt a vidám életképet, mely a boldog békebeli(?) időket idézi: vidám sörözgetés a ligetben, kulturális csevej a polgártársakkal, miközben a csinos és bögyös pincérnő a müncheni sörfesztiválon felszolgáló bajor lánykákat megszégyenítő módon több korsó sörrel egyensúlyoz úgy, hogy közben kénytelen mosolyogva elviselni azt, hogy- nyilván a jóféle Udvari sörtől kipirult - az éltes korban lévő papácska pajkosan csipkedi az arcát (nem publikus plakátokon nyilván más fertályát).

Azért érdemes a testbeszédet is elemezni: a papa hátulról, lesből támad amit a kis pincérnő próbál egy erőteljes elhajlással elhárítani, összeszorított fogakkal tűrni azt, hogy a vendégnek mindig a kedvében kell járni...és a borravaló is jól jön - hiába no, az erkölcsök már akkor is a legfontosabbak voltak egy nő életében.

 Méret: 99x67 cm

Bevallom, utálom ezt a plakátot. Félek tőle. Ijesztő, no. Félelmeim kora gyerekkoromban gyökereznek, amikor a garázsunk amúgy is szürreálisan kaotikus és misztikusan félhomályos, óriáskupis zugaiból kellett egy-egy játékot előszedni, célszerszámot megkeresni, akkor ez a csúnya bácsi figyelte minden lépésemet a falról.

Apám garázsának falát rejtélyes okokból kifolyólag nem ledér cicis nénik díszítették, holott az utcánkban elég sűrűn elhangzott az a kérdés szomszédolás közben, hogy "miért nincs ruha a nénin?" Talán Apám, mint tisztes, két gyerekes családapa nem akarta gyerekei normál szellemi és érzelmi fejlődését kitenni annak, hogy idejekorán a nyers szexualitás kússzon be finoman a tudatalattijukba, vagy - és én erre hajlok inkább - félt Anyám haragjától. Ehelyett Pataki Ági volt minden mennyiségben, no meg szeszes reklámok a haverok legnagyobb örömére. Így került fel a garázs foltos falára (meg a spájz polcára) a jó öreg Unicum, és a mai napig ott is van.

Enyhe derültséggel fedeztem fel később az egyik korai Bujtor filmben (talán a Hamis a baba volt) Kern Unikum "paródiáját", mint Kardos dr.

Méret: 81x60 cm

Kezdjük mindjárt az egyik kedvencemmel!

A nagy múlttal rendelkező Kőbányai Sörgyárak igen erős PR tevékenységet folytathatott anno a '60-as években, legalább is a plakátok erről beszélnek. Az itt látott plakát is nemes egyszerűséggel: Igyál sört! felirattal buzdít az alkohol fogyasztására, valamint a következő mondattal még azokat is meggyőzi, akikben egy parányi kétség is ébredhetett, hogy talán nem sörözni kéne most Pista, amikor éppen építjük a szocializmust, hiszen egy puritán logikai csavarral - " A sör folyékony kenyér" - egycsapásra a legegészségesebb ipari munkásnak számított az, aki ebéd helyett is a folyékony árpát gurította le.

Nézzük meg figyelmesen a képet: Pistánk éppen kimelegedett, mint jó munkásember, a kemény munkától. Arcán látszik a kétkezi emberek jóléte, finom hurkácskák jelzik, no-no, az árpa kérem hizlal! Sebaj, kell az energia a szocializmus biztos alapjainak megépítéséhez. A naturista-realista rajztechnika szinte fotóként eleveníti fel azt a csodás pillanatot, ahogy a megfáradt, kiizzadt jó munkásember legurít egy korsó jó kis hazai - mit hazai, Kőbányai kérem - sört. Gyönyörű! Bár még nem éltem a '60-as években, mégis akárhányszor a plakátra nézek, szinte érzem magam körül a kor szellemét.

Méret: 98x68 cm

Anno, a '70-80-as években szeretett Keresztanyám a Mahir megbecsült dolgozója volt, így minket, szerény rokonokat olykor-olykor ellátott a ma már a szocializmus gyöngyszemeinek számító, akkor még roppant divatos plakátokkal, poszterekkel, hogy mi se maradjunk le az akkori kötelező pálmafás-poszteres nappalis design mögött. Csakhogy mi, köszönhetően drága Keresztanyámnak, sokkal menőbbnek számítottunk a "Palm Beach plakátok" tömegében, hiszen mi Pataki Ági hamvas popsija és orcája alatt néztük a TV Macit és Hofi utolérhetetlen kabaréit, garázsunkban az elmaradhatatlan Unikum és Törley plakátok mellett forró hangulatú, vizes-pólós versenyeket idéző "olymposos" néni kacsintott le kacéran. Hah, az általános iskolában a dekorálásnál is előkerült egy-egy Igyál tejet! plakát, majd a főiskolás kollégium falát díszítette Modiano és Dreher sör plakát. Hosszú évek során pihentek a padláson az elfeledett poszterek, plakátok, és egy költözés alkalmával villant be. hogy ezeket semmiképp sem hagyhatom ott.

Íme, következzenek az igazi retro plakátok 30 év távlatából.

Érdekelnek a '80-as évek bájosan naiv plakátjai, a legszebb magyar modellek csodás fotói Fabulonba burkolva, vagy odavagy a "Tej! Élet, erő, egészség!" jelmondatért?

A bimbózó hazai plakát (vagy óriásplakát) felhozatal legszebb gyöngyszemeit találod meg itt, ráadásul ha szemfüles és gyors vagy, haza is viheted!

Jó szórakozást!